Eltérítések

Eltérítés 1949-ben


Forrás:Szűcs József Near miss könyve és saját kutatás.

1949. január 4-én - a HA-LIE lajstromjelű LI-2-es repülőgép Kun Miklós parancsnokkal, Kiss István másodpilótával, Pásztor István hajózótávirásszal, Szűcs Antal szerelővel, Majoros Jánossal a MALERT főpilótájával és a beszervezett utasokkal - Münchenbe repült. A repülőgéppel való illegális külföldre távozás ötlete Majoros Jánostól származott. Sikerült beszervezni Kun Miklóst, Kiss Istvánt éa az utasok nagy részét. Jó volt a reptér kiválasztása, mert a Mecsek-hegység átrepülése után a repülőgép haladási iránya már nem volt látható. Az utasok már előző nap, vagy hajnalban érkeztek Pécsre. Majoros rabbinak maszkírozva, álruhában szándékosan késve érkezve került a fedélzetre, majd a felszállás után felfedte kilétét a beavatottak és a meglepett más személyek előtt. A repülőgép Ausztria angolok által megszállt területe felett haladva bő két és félórás út után Münchenben szállt le, nagy riadalmat okozva otthon maradottaknak. A rádiós, a hajózószerelő, és a nem beavatott utasok nagy része hazatért, a többiek a világ különböző részein telepedtek le. Kun Miklós, Miky Kovacs néven a CIA állományába került, repült pilótaként C-47 és C-54 repülőgépeken 1950-1959-ig. Ez volt a második világháború után az első magyar repülőgépeltérítés.

HA-LIA és egy Mig-15 találkozása


Forrás:Szűcs József Near miss könyve.

1951. június 20-án kora délután a HA-LIA lajstromjelű, Li-2P típusú repülőgép egészségügyi feladatot kapott, egy óvoda negyven szamárköhögéses gyermekét és két dadus vitt fel 2000-3000 méter magasba. Az akkori orvosi vélemény szerint a tiszta, oxigénben szegény levegő hatásos terápia a betegségre. Közben a repülőgép személyzete, befüggönyözött pilóta ablakok mellett, a műszeres repülést oktatta, gyakorolta a monori NDB adó és Ferihegy között. Már 40 perce voltak a levegőben, amikor a kapitány oldalán megjelent egy vörös csillagos Mig-15-ös, a lassú sebességet nem tudta tartani, billegtetett és továbbhaladt. Egy perc múlva ismét megjelent és pilótája vadul mutogatott lefelé. Amikor már harmadszor jött, a másodpilóta oldalánál egy rövid fényjelzős gépágyúsorozattal jelezte, hogy komoly a szándéka. A kapitány úgy döntött, hogy a feladat befejezése előtt leszállnak Ferihegyen. Közben az ejtőernyősöket, Vecsés határában, ugrató HA-LIG és egy lengyel Il-12-es is hasonlóan járt, ők is igyekezve leszálltak. Ezek után a MIG áthúzott a beton felett és egy orsóval elbúcsúzott. Mint később kiderült egy félreértelmezett lajstromjel miatt riasztották, így vált gyanússá a szokatlan magasságban ide-oda járó HA-LIA repülőgép, majd az ejtőernyősöket (mint diverzánsokat) szóró HA-LIG, valamint az idegen lajstromjelű furcsa formájú lengyel Il-12-es.

A személyzet tagjai:

Lelkes Lajos parancsnok

Szűcs József navigátor gyakornok

Zlatár János (Mátyás) rádiótávirász

Tóth Sándor hajózó-szerelő

Egy USAF C-47 esete


Forrás: Günter G. Endres, Markó György - Egy volt "kém"-repülőgép Malév színekben, Magyar Repüléstörténeti Társaság X. Konferencia anyaga, Dr Moys Péter - TSA, Magyar Repüléstörténeti Társaság XX. Konferencia anyaga, Földesi László IHO cikk, átadási jegyzőkönyv, (sajnos hiányos) és saját kutatások. Megjegyzés: bizonyos források másként említik és értékelik az esetet.

1951. november 19-én délelőtt 11 órakor a németországi Erding mellett lévő támaszpontról felszállt, az USAF 85. Légi Ellátó Ezred (Air Depot Wing) 12. számú egységének (Erding Air Depot) állományába tartozó 43-16026-os jelű 20492 gyártási számú C-47A-90-DL típusú repülőgépe, hogy Belgrádba az Amerikai Követségre szállítsa, a légierő attasé ellátmányát. A tervezett útvonal Erding – München – Innsbruck – Bolzano – Velence – Udine – Ljubljana – Zágráb – Sela – Sisak – Belgrád. A repülés nagy részén kedvezőtlen volt az időjárás, 5000 feet (1500 m) felhőalap, foltokban látható földterület. Az Innsbruck-ból sugárzott rádió irányadó is bizonytalan volt, így a földfelszín szerint navigáltak. Már ekkor, 14:01, időpontban, Zákánynál berepült egy rövid időre Magyarország fölé, a Dél-nyugati határvidéken, Csurgó, Barcs, Vajszó fölött, többször kőrözve. A magyar légvédelmi tüzérség ütegei több lövést adtak le rá, erdmény nélkül. A repülőgép Nagyharsánynál, Dél-keleti irányban, 14:35 perckor elhagyta sz ország légterét. Amikor a repülőgép Belgrád közelébe került,a személyzet megpróbálta elérni a reptérirányítást, de nem sikerült. Úgy döntöttek, hogy visszafordulnak Udine felé. 16:20 körüli időpontban hívták Frankfurtot, hogy próbálják meghatározni a helyüket, mert fogytán az üzemanyag és besötétedett. Frankfurt is javasolta, hogy próbáljanak leszállni Udine repülőterére. 16:00 körül a román légvédelmi szervek értesítették magyar partnereiket, hogy Arad felöl egy ismeretlen repülőgép Nyugat felé halad. Egy magyar légi figyelő őrs 16 óra 22 perckor, Eleknél, észlelte az újabb határsértést, és riasztást adott le. Eközben a repülőgép kiadta az SOS vészjelet, bekapcsolták (eddig kikapcsolt) a helyzetjelző fényeket, sőt fényszóró villogtatásával is jelezték bajbajutott helyzetüket. 17:40 körül feltűnt egy szovjet, az 5. gárda-vadászrepülő-ezredhez tartozó, Mig-15 BISz (pilótája A. A. Kalugin főhadnagy) vadászrepülőgép, jelezte, hogy kövessék, és szálljanak le, az általa mutatott repülőtérre. Helyi idő szerint 17:53 kor a repülőgép Pápa, a szovjetek által használt, katonai repülőterére leszállt. Az akkori politikai helyzetben az incidenst Jugoszláv szabotázs akciónak minősítették, a rakományt elkobozták. Teljes volt a titoktartás, így a külföldi sajtó ontotta a rémhíreket, a repülőgép elvesztéséről. December 3-ig a személyzetet fogva tartották, majd átadták a magyar hatóságoknak a repülőgéppel együtt.



A Budapesti Katonai Bíróságon a vádlottak beismerték, hogy megsértették Magyarország határát, és nem tudtak magyarázatot adni a fedélzeten talált, Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia, Magyarország fontos területeit ábrázoló térképekről, tábori használatra előkészített rádiókészülékről, kidobásra csomagolt takarókról, felszerelésekről. A bíróság szándékosnak ítélte a határsértést, és ezért szabta ki a pénzbüntetést. A fejenkénti 90 000 (vagy 360000) Forint, akkoriban 123 605 $ (vagy 30000 $) összeg kifizetése után, december 28-án, a személyzet szabadon távozhatott. A repülőgépet, mint bűnjelet lefoglalták. Külföldön a nagymértékű eltérés okát, egy erős, a személyzet által nem ismert oldalszélnek tulajdonították. Az amerikai hatóságok elmarasztalják a magyar légvédelmet, hogy a nyilvánvalóan eltévedt repülőgép segélyhívására nem reagáltak, nem segítették a pilótákat, sőt hagyták, hogy a mélyen berepüljenek az ország területe fölé, hogy szovjet segítséggel elfoghassák.

A személyzet tagjai:

Dave H. Henderson százados, született Oklahomában 1919. szeptember 20. Azonosítója AO-1-169-565 parancsnok

John J. Swift százados, született New Yorkban 1917. július 31. Azonosítója AO-7-42-797 másodpilóta

James A. Elam őrmester (szakaszvezető), született Arkansasban 1931. november 3. Azonosítója AF-18-349-150 rádiótávirász

Jess A. Duff őrmester, született Nebraskában 1917. október 12. Azonosítója AF-39-450-853 hajózó-szerelő

További részletek a szerzőnél.

Egy brutális repülőgép eltérítés 1956-ban

Forrás: Komáromi Károly, egykori utas, 16 Juli 1956 Kurier és saját kutatás.

A HA-LIG repülőgép 1956. július 13-án, 13 óra 58 perckor, 14 utassal, a biztonsági tiszttel és négy főnyi személyzettel a fedélzetén, a Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg járatra indult. Hat férfi és egy nő magyar repülőgépeltérítő, 14 óra 53 perckor, közel 3000 méteres magasságban támadta meg az utasokat és a repülőgép személyzetét. Az utasokat sakkban tarva átvették a repülégép irányítását, és a radarok miatt mélyrepülésben, a határon át, Nyugat felé vették az irányt. A repülőgép üzemanyaga fogytán Ingolstadt-közeli, még el sem készült Manching NATO repülőtérre szálltak le.

"Nini, ez már Győr" jelszóra az eltérítők előhúzták kabátjuk alól az ólmosbotokat, vasdorongokat, és nem tudva ki az ÁVH-s tiszt, válogatás nélkül ütni-verni kezdték az utasokat. Ártalmatlanná tételük után, Polyák György a csapat vezére, aki a hadseregben korábban pilótaként szolgált, felfeszítette a pilótakabin ajtaját, és a szerelővel dulakodott. A kapitány eközben olyan manőverekbe vitte a gépet, hogy az eltérítők ne tudjanak behatolni. Egy figyelmeztető lövés után, pisztolyát a kapitány fejének szegzve, Polyák beült a másodpilóta helyére. Az uticél München volt, de többször eltévedtek, az üzemanyag elfogyott, ezért a kényszerleszállás mellett döntöttek. A sérülteket korházba szállították, a többieket a manchingi Zauner fogadóban helyezték el. Az eltérítőken kívül még Két utas (egy házaspár) kért menedékjogot, a többiek hazatértek, a súlyos sérülteket, a korház elhagyása után, július 21-én mentőautóval vitték a magyar hatáthoz, ahol szeretteik várták. További részletek a szerzőnél.


A személyzet tagjai:

Góré János parancsnok

Fenesi János navigátor gyakornok

Benedikt Károly rádiótávirász

Tóth Sándor hajózó-szerelő

Meghiúsult eltérítés 1956-ban


Forrás:Ábrahám Balázs és saját kutatás.

Egy ötfős, 19–31 év kor közötti társaság négy tagja Kutasi István, Neckos Vasilis, Kabók Sándor és Merczel Gábor nyolc nappal a forradalom kitörése előtt 1956. október 15-én hétfőn azzal a szándékkal szállt fel a Budapest – Szombathely – Zalaegerszeg járatra, hogy Szombathelyről felszállva a HA-LIB lajstromjelű repülőgépet eltérítik, és azzal nyugatra szöknek. Egy október 13-án tett bejelentés követően a 14 főre beszékezett repülőgépre az utasok közé két civil ruhás ÁVH-s tiszt is helyet foglalt, akik előre figyelmeztették a személyzetet a várható veszélyről. A fegyveres támadás egészen sokáig váratott magára. A tervük az volt, hogy amikor Szombathelyről Zalaegerszegre továbbindul a repülőgép, akkor kezdik akciójukat. Kutasi Istvánnak géppisztollyal az utasokat kellett volna felügyelnie, míg Kabók Sándor a pilótafülke utastérbe nyíló ajtó figyelőnyílását leragasztja, Korsós Pál Merczel Gáborral ez idő alatt pedig kifeszítik a pilótafülke ajtaját. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert mire Kutasi István elővette a géppisztolyát az egyik ÁVH-s tiszt négy lövéssel semlegesítette a támadókat. Kutasi István két lövést kapott, melyek halálosak voltak. A görög származású Neckos Vasilis-re is rálőttek, aki ennek ellenére nem sérült meg, így miután a gép visszafordult és leszállt Szombathelyen, Budapestre vitték és még aznap ki is hallgatták. Ugyanígy a gépen tartózkodó Merczel Gábort is, aki nem vett részt a lövöldözésben, de ott volt a gépen. Negyedik társukat, Korsós Pált, aki már korábban elutazott Szombathelyre, gyanús viselkedése miatt már a felszállás előtt őrizetbe vették, s mivel nem tudott ott lenni a fedélzeten, az áruló gyanúját keltette társai szemében. Az ötödik személyt Kabók Sándort ugyancsak meglőtték, hasát és combját találta el a golyó, félholt volt már, amikor a repülőgép Szombathelyre visszaért. Merczel Gábor és Korsós Pál a forradalom alatt a vizsgálati fogságból külföldre szökött, görög társukat pedig köztörvényes bűncselekmények miatt bebörtönözték. Kabók Sándor, első rendű vádlottként 6 évet kapott repülőgép elrablásával elkövetett tiltott határátlépés bűntettének kísérlete, és repülőgéppel külföldre irányuló tiltott határátlépés előkészületének feljelentését elmulasztó bűntett miatt.